A munkaidő egyszerű fogalomnak tűnik, de sokszor vet fel kérdéseket. A végzett munka jellegétől függően lehetnek eltérő szabályok.
A munkavállalók hosszú órákat töltenek munkahelyükön, többször érzik úgy, hogy a kelleténél többet állnak munkáltatójuk rendelkezésére, de ez nincs megfelelően honorálva, nem kapnak érte plusz díjazást.
A félreértések elkerülése érdekében érdemes ezeket pontosítani, esetleg a foglalkoztatottak beléptetésénél átbeszélni, így elkerülhetők a későbbi félreértések.
A ledolgozandó munkaórák száma munkavállalónk belépésekor minden esetben rögzítésre kerül. Lehet teljes, vagy részmunkaidős foglalkoztatás. Dolgozhat valaki általános munkarendben, de munkaidejét munkaidőkeretben, vagy elszámolási időszak alkalmazásával egyenlőtlenül is meghatározhatja munkáltatója. Itt emeljük ki és húzzuk alá többször, hogy a munkaidő-beosztás szabályait (munkarend) a munkáltató állapítja meg. Miért fontos mindez? Többek között azért, mert a munkavállaló munkaidejének szempontjából is lesz jelentősége. Amennyiben munkaidő-beosztás szerint a munkavállalónak 8 órakor kezdődik a beosztás szerinti munkanapja, akkor nem számít bele a munkaidejébe, ha egy órával korábban már munkavégzésre készen áll, mint ahogy az sem, ha a napi munkaidő végeztével még egy órát bent marad, és a kollégákkal átbeszélik a hétvégét. Még akkor sem lesz munkaidő, ha épp az aznapi, munkaidőben történt események képzik a beszélgetés tárgyát.
A munkaidő fogalmát a rendelkezések pontosan definiálják: a munkavégzésre előírt idő kezdetétől annak befejezéséig tartó idő, valamint a munkavégzéshez kapcsolódó előkészítő és befejező tevékenység tartama. Előkészítő vagy befejező tevékenységnek számít minden olyan feladat ellátása, amelyet a munkavállaló munkaköréhez kapcsolódóan, szokás szerint és rendszeresen, külön utasítás nélkül köteles elvégezni. Tegyük fel 9 órakor nyit az üzletünk, de előtte még takarítania kell a kollégánknak. Esetében a munkaidőbe a takarítás időtartamát is bele kell számolni, viszont nem számít ide amíg megérkezés után leveszi a kabátját, elpakolja az ebédjét stb. Természetesen mindenre van kivétel! Amennyiben az átöltözés munkavédelmi szempontból indokolt, és hosszabb időt vesz igénybe, az már a munkaidő része. Gondoljunk azon munkakörökre, ahol védőruhában szükséges a feladatokat végezni.
Sokszor vet fel kérdést a munkába történő utazás. Erre a rendelkezések egyértelmű választ adnak. Mindezek értelmében nem munkaidő a munkavállaló lakó- vagy tartózkodási helyéről a tényleges munkavégzés helyére, valamint a munkavégzés helyéről a lakó- vagy tartózkodási helyére történő utazás tartama.
A fenti gondolatmenetet továbbfűzve, újra azt kell mondani, hogy vannak kivételek! Tegyük fel, hogy értékesítő munkakörben dolgozom. Reggel elindulok budapesti otthonomból, majd ügyféllátogatásra megyek Magyarország területén belül, az út több órát is igénybe vehet. Mi történik ebben az esetben? Azoknál a munkavállalóknál, akik nem rendelkeznek állandó vagy szokásos munkavégzési hellyel, egy uniós irányelv értelmében „munkaidőnek” minősül az az utazási idő, amelyet a lakóhelyük, valamint a munkáltatójuk által kijelölt első és utolsó ügyfél közötti mindennapos utazással töltenek.
Gyakori kérdés a munkaközi szünet, vagy ahogy sokszor hívják, az ebédszünet időtartama. Az általános szabályok értelmében a munkaközi szünet nem része a munkaidőnek. Kivéve a készenléti jellegű munkaköröket.
Mitől lesz egy munkakör készenléti jellegű? Ha a munkavállaló a feladatainak jellege miatt – hosszabb időszak alapulvételével – a rendes munkaidő legalább egyharmadában munkavégzés nélkül áll a munkáltató rendelkezésére, vagy a munkavégzés – különösen a munkakör sajátosságára, a munkavégzés feltételeire tekintettel – a munkavállaló számára az általánoshoz képest lényegesen alacsonyabb igénybevétellel jár.
Fontos! Ne keverjük össze a készenléti jellegű munkakör és a készenlét fogalmát!
Amiről nem szabad megfeledkeznünk, hogy munkaidőnek minősül az állásidő. Amikor a munkavállalónak beosztás szerinti munkaideje van, de nem tudunk munkáltatóként eleget tenni foglalkoztatási kötelezettségünknek -vis maior esetek kivételével-.
Azzal is érdemes tisztában lennünk, hogy vannak munkakörök melyek esetében külön ágazati jogszabályok rendelkezéseit is figyelembe kell vennünk. Gondoljunk például a közúti áruszállításra, ami sok szempontból speciális. Ez esetben a vonatkozó ágazati törvény kiegészíti, pontosítja a munka törvénykönyvében foglalt rendelkezéseket. Ez esetben munkaidő különösen az árufuvarozási tevékenységre fordított teljes idő (a vezetési idő, a be- és kirakodásra fordított idő, a jármű takarításával és karbantartásával töltött idő, valamint a jármű, a rakomány biztonságával kapcsolatos tevékenység ideje és a vonatkozó előírások teljesítésére fordított idő, ideértve a be- és kirakodás felügyeletét, továbbá a rendőrségi, vám-, határőrizeti és az adott szállítási tevékenységgel összefüggésben felmerülő bármely hatósági eljárás időtartamát), a be- és kirakodásra történő várakozás ideje, amennyiben ennek időtartama előzetesen nem volt meghatározható. Kollektív szerződés eltérően rendelkezhet, és a be- és kirakodásra történő várakozás idejét rendelkezésre állási időnek minősítheti, kivéve, ha a munkavállaló a várakozás ideje alatt munkát végez.