Nagyon keskeny ösvényen járunk a dolgozók által a munkahelyre bevitt és onnan
kihozott dolgok ellenőrzése, annak belső szabályozása során is – legalábbis ha szeretnénk az előírások által megengedett módon eljárni. Mit tehet meg egy munkáltató és milyen jogai vannak a munkavállalónak?

Mit vihet be a munkavállaló és mit nem?

A Munka Törvénykönyve viszonylag egyértelműen szabályozza, hogy miként felelünk a dolgozó munkahelyre bevitt tárgyaiért. Eszerint az általános kárfelelősségi szabályok szerint vagyunk kötelesek helytállni a bevitt dolgokban bekövetkezett károkért. Fontos tudni, hogy előírhatjuk, hogy ha a munkavállaló valamit behoz, akkor azt egy őrzőben helyezze el, de rendelkezhetünk úgy is, hogy csak az engedélyünkkel hozhat be különböző tárgyakat. A munkába járáshoz vagy a munkavégzéshez nem szükséges dolgok csupán engedéllyel vihetők be. Ha a dolgozónk megszegi ezeket a szabályokat, akkor csak olyan esetben leszünk felelősek, ha szándékosan okozunk kárt /Mt. 168. §/

Láthatjuk tehát, hogy a szabályozás megkülönbözteti azokat a tárgyakat, amelyek kellenek a munkavégzéshez azoktól, amelyek nem feltétlenül szükségesek hozzá. Az első csoport esetében gondoljunk egy laptopra vagy akár egy fésűre – mindkettőre szükség lehet az adott munkakörtől függően. Míg a másodikra jó példák lehetnek a nagy értékű tárgyak (bunda,karóra, cipő stb.) vagy tegyük fel egy munkába menet vásárolt tárgy (dísztárgy, pohárkészlet, kenyérpirító stb.). Ilyen esetekre célszerű belső szabályzatot készíteni. Ezekben írhatjuk elő mindkét csoportba tartozó tárgyak esetén, hogy őrzőben kell elhelyeznie a dolgozónak, vagy azt, hogy köteles előre bejelenteni, ha behozza. Ebbe kell belefoglalnunk azt is, ha a munkavégzéshez nem szükséges dolgok bevitelét engedélyhez kötjük – célszerű rendelkezni az engedélyeztetés pontos módjáról, menetéről is. Ha pedig ezeket a szabályokat megszegi a dolgozó, akkor csupán szándékos károkozás esetén felelünk mi, munkáltatók.

Munkaadóként nem csak az adott dolgozó felé vagyunk kötelesek helytállni, hanem például a munkavállalók egymás közötti viszonyaiban. Gondoljunk itt arra, hogy pl. az egyik dolgozónk ellopja a munkatársa pénztárcáját. Vagy az is előfordult már a történelemben, hogy a dolgozó a munkáltatótól csent el ezt-azt, lehet az egy csomag fénymásolópapír, egy telefontöltő stb. Még rosszabb esetben valamilyen szabálysértés vagy bűncselekmény elkövetésének megelőzése is felmerülhet, így pl. egy ellenőrzés során előkerülhetnek veszélyes tárgyak, eszközök is a táskából.

Mikor? Mit? Hogyan? Az ellenőrzés megvalósítása

Az Mt. is rögzíti, hogy a munkavállaló a munkaviszonnyal összefüggő magatartása körében ellenőrizhető (Mt. 11/A. § (1) bekezdése). Az tehát nem kérdéses, hogy átvizsgálhatjuk a dolgozók táskáját, csomagtartóját stb. A “hogyan” kérdésre viszont már nehezebb helyes választ adni, hiszen a munkavállalónak is vannak jogosultságai. A témánk kapcsán ezek a dolgozó személyiségi jogai, a személyes adatainak, a magánéletének védelme és az emberi méltóságának megőrzése. Egy retikülben ugyanis lapulhatnak olyan tárgyak, amelyekhez a munkáltatónak semmi köze nincs, mert nem érintik a munkaviszonyt. Gondoljunk mondjuk a dolgozó egészségi állapotára utaló dolgokra, pl. egy terhességi tesztre vagy a káros szenvedélyeiről tanúskodó e-cigarettára.

Mikor ellenőrizhet biztonsági őr?

Külön szabályok vonatkoznak arra az esetre is, ha nem a munkáltató, hanem pl. egy őrző-védő cégnél alkalmazott személy végzi ezeket az ellenőrzéseket. Egy biztonsági őr ugyanis csak akkor nézheti át a csomagot, ha

– feltehető, hogy a dolgozó bűncselekményből vagy szabálysértésből eredő tárgyat tart magánál,

– hiába szólítja fel, nem adja át és

– elkerülhetetlen az ellenőrzés, hogy a szabálysértést vagy bűncselekményt megelőzzék vagy megszakítsák (Szvmt. 28. § (1) bekezdése).

Ki ellenőrizhető?

A Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság segített a szabályok megfelelő értelmezésében. Nem járunk el helyesen, ha automatikusan, a belépéssel vagy kilépéssel egyidejűleg mindenkit ellenőrzünk. Viszont sok cég alkalmazza azt a megoldást is, hogy pl.akinél kigyullad a piros lámpa, ő “nyerte meg” az csomagok átnézését. Abban az esetben, ha nagyon megszaporodtak a lopások, akkor célszerű valamilyen “enyhébb” megoldás után nyúlni (pl. fémdetektor.) Nekünk kell majd ugyanis bizonyítani, hogy a csomagok átvizsgálására csak végső esetben és azért került sor, mert más módszer nem volt megfelelő. (NAIH/2017/439.)

Amire mindenképp figyeljünk!

Ha mégis kénytelenek vagyunk átnézni a csomagot, akkor nagyon fontos szabály, hogy erről előzetesen tájékoztatni kell a dolgozót. Amellett sem szabad elmennünk, hogy senki sem örülne annak, ha a táskáját 10 másik dolgozó előtt kellene kiürítenie – emiatt külön helyiségben végezzük. Az eredményről pedig mindig készítsünk jegyzőkönyvet. Végül pedig a bírósági gyakorlat kapcsán kiemelendő, hogy nem szokták a döntéseikben elfogadni azt az érvelést, hogy a munkavállaló beleegyezett, önként vállalta stb. és emiatt nem tartottuk be a szabályokat. Az tehát, hogy a munkavállaló hozzájárul a csomagátvizsgálásához nem mentesít minket attól, hogy az előírásoknak megfelelően végezzük az ellenőrzést.