A munkaviszony hasonló, mint egy házasság. Legalábbis abban biztosan, hogy mindkettőbe kell “ismerkedős” időszak is. Munkáltatóként mit kell tudnunk a próbaidőről?

A próbaidőnek az a lényege, hogy bármelyik fél, azaz akár a munkáltató, akár a munkavállaló mindenféle indokolás nélkül, azonnali hatállyal megszüntetheti a munkaviszonyt. Az időtartamát tekintve legfeljebb 3 hónapos lehet, ha ennél rövidebb, akkor egyszer hosszabbíthatjuk – persze a hosszabbítással sem lehet több, mint 3 hónap. Ebben az esetben fontos szabály, hogy egyoldalúan nem hosszabbíthatjuk, tehát a munkavállalónk egyetértése szükséges hozzá. Talán emiatt is a legelterjedtebb gyakorlat, hogy a cégek 3 hónapot kötnek ki, elég kevés esetben találkozni olyan munkáltatóval, aki rövidebb próbaidő mellett teszi le a voksát. 

Ne felejtsük el! Kollektív szerződés rendelkezése alapján a próbaidő tartama legfeljebb hat hónap lehet.

A próbaidőt csak a munkaszerződésben tudjuk kikötni. Azt jelenti tehát, hogy indokolás nélkül megszüntethetjük a munkaviszonyt. Ebbe pedig belesorolhatunk mindent: késett a második napon, túl hosszúra nyúlik az ebédszünet, az öltözéke nem sokat bíz a képzeletre, vagy állandóan beteg – igen utóbbi esetben sincs felmondási védettség. A jó ebben az intézményben az, hogy nem kell indokolni a döntésünket, így nem futhatunk bele abba, hogy vétenénk valami hibát az indokolásban. Aki írt már felmondást pontosan tudja, hogy egy rossz helyre tett vessző vagy pont is sokat számíthat. Ezzel szemben a próbaidő alatti munkaviszony-megszüntetéseket jogilag igen nehéz megtámadni. Pont elég egy mondat: “A munkaviszonyát az Mt. 79. §  (1) bekezdés a) pontja alapján a próbaidő alatt azonnali hatállyal, 2024. szeptember 7. napjával megszüntetem.”

Viszont van az éremnek másik oldala is: a dolgozónk ugyanúgy nyúlhat ehhez az eszközhöz, ha esetleg nem mi lennénk álmai munkáltatója. Ugyanúgy bejelentheti, hogy “köszönöm a lehetőséget, holnaptól nem jövök.” A próbaidő tehát a nevéhez hűen egy próba – mindkét fél oldaláról.